2017. augusztus 31., csütörtök

Epilógus

Két év és mégis úgy érzem, túl hamar érkeztek el az utolsó szavak. Ez az egész csak részben boldogság, a másik részben fájdalom - utálok búcsúzkodni.
"Mert fáj a szó és fájnak a könnyek,
de annak, aki elmegy, mindig könnyebb." L.J.
Ez úton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvasott, keresett, segített, írt az elmúlt hónapokban!
Jó olvasást! 

Arrivederci: Julcsi



Epilógus/Kóda

Kedves Mario!

Másfél éve már a temetésnek. Másfél éve, hogy nem tudom, miért csináltad. Miért nem szóltál?

Sötét napok következtek.

Persze nem csak én sínylettem meg, hogy elmentél. A zenekar feloszlott. Egy teljes hétig nem létezett olyan, hogy Outcasts. Aztán a temetésed napján megtaláltam a kottákat. A Requiem nem csak nekem adott erőt, de a fiúkat is inspirálta.
Aláírták Daemon Darrell szerződését és még augusztusban indult a gépünk Los Angelesbe, ahol megkezdték a munkát. Az album címe (az emlékedre): Requiescant In Pace.
Természetesen a Requiem lett az első dal.
– Búcsú a rácsoktól, a testtől, az élet börtönétől… –
Hihetetlen sikereket aratott. A lázadók nem feledkeztek meg rólad, a Rock Katonái mártírjává tettek és úgy tűnt, a halálod még a felnőttek elhatározását is megingatta. Az Outcasts lemeze volt az évben az első, amit legálisan kiadtak.
A generációs háború megszűnt és a bandák elcsitultak. Tudomásom szerint Salla Portado még a tél beállta előtt kiürült, igaz, akkor már nem lehettem ott. Rég Amerika úttalan útjait jártam, a zenekarral az oldalamon, de az alkarunkon feszítő farkas összekötött minket a világ minden rockerével. Rock Katonái.
A fiúknak egy igazi turnébuszt ajánlottak, de ők azt kérték, hogy külön autóval járhassuk az államokat. El tudod képzelni? Beutaztuk az Egyesült Államokat egy autóval, egy bőrönddel és a hangszerekkel! Ez volt mindnyájunk álma!
Los Angelestől Seattle-ig bejártuk az egész nyugati partot. San Diego, Sacramento, Portland. Még Salemben is jártunk.
Sorra pipáltuk az államokat. Kalifornia, Oregon, Nevada, Utah, Colorado, Kansas, Illinois és New York.
Semmink nem volt, csak egymásnak voltunk.
Igazság szerint engem jobban lenyűgözött Amerika középső része, mint a két part menti hazugnak tűnő csillogás. Csak egy dolgot viseltem nehezen: az óceán hiányát. Amikor nem hallottam a víz hullámzását, úgy éreztem, téged sem hallak.
Davide szerzett nekem egy út menti boltból egy hatalmas kagylót. Az eladó azt mondta, a Bahamákról van. De az igai érdekessége a hangja volt. Mikor a fülemhez tartottam, hallottam benne a tenger zúgását. Csak így tudtam túlélni az utat, azok voltak a legnehezebb napok. De ha honvágyam van, néha most is a kezembe veszem a gyöngyházfényű kagylót és hallgatózom.
Sokszor eszembe jut Salla Portado, bár tudom, soha nem akarok visszatérni oda!
A betörés, az anarchia és a gyújtogatások, amikre mai napig nem derült fény – túl sok a rossz emlék. Mattat elfogták, de sikerült bizonyítania, hogy ő csak a lemezcég halálát okozta. Öt évet kapott. Daemon Darrell fellélegezhetett, Matt végül mégis tartotta magát az alkujukhoz és nem dobta fel őt. Darrell vagy megfenyegette, vagy fizetett neki. Gőzöm sincs. Annak a pletykának, hogy a cellatársadat megszállta a szentlélek, nem hiszek.
Túl sok mindent veszítetem ott, amit hosszú éveken át otthonomnak neveztem és talán (az emlékeken kívül) csak egy dolgot nyertem: Davidét.
Tudom, te ellenezted a dolgot, de én úgy döntöttem, adok egy esélyt Davinak. Ez így túl nagylelkűen hangzik, de valójában szükségem van rá. Azt hiszem, csak nem akartam elveszíteni még valakit.
Karácsonykor csókolt meg először. Újév óta hivatalosan is együtt vagyunk.
Szép kis szilveszteri buli volt. Én pityeregtem egy sort, Davide pedig masszívan vedelte a gyerekpezsgőt.
Mikor éjfélkor megcsókoltuk egymást, a többiek egyetértettek vele, hogy zsák a foltját…
Azóta volt egy kis pihisebb időszakunk, amikor végre kettesben is lehettünk, bár meg kell, mondjam, Cross és Rico levakarhatatlan, noha megvan a saját elfoglaltságuk.
El sem hinnéd, de Cross újrakezdte az egyetemet. Éjszakain van, de úgy döntött, végigcsinálja és könyvelő lesz. Ha valóban ért majd a számokhoz, a zenekar nagy hasznát veszi!
Persze a legnagyobb hír még így is Rico és Gemma szakítása volt. Oké, csak Gemmának volt nagy cucc. Rico belátta, hogy annyi csaj van körülötte, hogy nem érdemes lehorgonyozni. Hm. Erről az ideáról talán Davit is kifaggatom. Gyanúsan sunnyogott az imént az ebédnél…
Amióta itt vagyunk, nevetségesen elit helyekre kapunk meghívást, de azt hiszem az ebédet kivétel nélkül út menti gyorséttermekben fogyasztottuk. És azon kívül vannak sugárutak, meg utcák, amiknek nincs nevük, csak számuk és van hatvanhatos út és felhőkarcolók…
És van időnk. Talán ez a legfontosabb.

Van időnk egymásra, ahogy van időnk rád is.

Szeretettel,

Vera

2 megjegyzés:

  1. Atya ég! Én egyszerűen szavakat se találok! Nem tudom szavakban kifejezni, hogy mennyire elvarázsolt a történeted. Nagyon nagyon köszönöm, hogy olvashattam egy ilyen csodát!

    VálaszTörlés
  2. Szia! Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat - főleg ilyen sokkal a befejezés után! Köszönöm, hogy elolvastad, arrivederci: Julcsi

    VálaszTörlés