2017. július 6., csütörtök

Huszonhatodik fejezet

Reakció szösszenet.


Mario

Nem lehet igaz. Nem lehet igaz. Nem lehet igaz. Hazudott. Nem lehetett igaz!

Egy: Rico elmondta, mi történt valójában. Ő maga ütötte ájultra Davit az első Bemutatkozó Balhén. Engesztelésként a nyereményből vett egy menetdobot. Davi azóta azzal boldogítja a lázadókat.

Kettő: A húgom nem tud ekkorát ütni. Végtére is Veráról beszélünk! Legutóbb, mikor önvédelemre oktattam, a kezét sem tudta ökölbe szorítani.

Három: – nincs három… 

És ez rettenetesen elbizonytalanít.

Vera


Davide nem árulta el, miért tette. Azt hajtogatta csupán, hogy az egész nem rólam szólt. Mégis az én nevemet mondta! Az én első csókommal dobálózott úgy, mint egy röplabdával és az én testvéremet hergelte. Megsértette Mariót a szavaival, de azt hiszem, valamit bennem is elrontott. Sokat gondoltam arra a csókra. Mármint arra, amelyik nem létezett. Az első csókomra – Davidével. Ha valóban megtörtént volna, nem tudom, egyáltalán kezet emeltem volna a dobosra? Azt hiszem nem – és ez volt az egészben a legrosszabb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése