2017. július 25., kedd

Harmincegyedik fejezet

Sziasztok! A zenei részleg (fejezetekhez tartozó dalszövegek+fordítások, link) frissült, nézzetek be! "Turn up the radio/ Blast your stereo/Right now" - The Black Eyed Peas, Pump It
Szóval hajrá, hangfal be, hangerő fel és örüljenek a szomszédok!

http://rockkatonai.blogspot.hu/p/zenek.html
Mario
  

– Tehát, ha jól értem – mondta Diego Piras lassan, minden egyes szót alaposan megfontolva. – Marco börtönbe küldött, az erdőbe hurcolt, rád szabadította az Enemiest, majd beszervezte a húgodat a Rock Katonáihoz graffitisnek, tehát egy olyan munkára, ami miatt téged sittre vágtak és te… te… – Nyelvével nedvesítette meg ajkát, remegő ujjait összefűzte maga előtt. – Nos, te pedig megírtad neki a dalt és megszervezted a forradalmat.

– Így van. 
Hátradőltem, úgy figyeltem Diego arcát. Ügyvédhez méltó póker arcot akart vágni, de a dühét nem tudta elrejteni előlem.
– Fogalmad sincs, micsoda poklot szabadítottál ránk!
Olyan hirtelen lendültem előre a székben, hogy Diego ijedtében hátratántorodott, igaz, rácsok feszültek köztünk – amióta Davival összeverekedtünk, nem tárgyalhattam nélkülük. 
– Hogy is lehetne fogalmam arról, mi történik odakint, mikor ti olyan szépen összehoztátok, hogy én itt legyek – mutattam körbe. – Itt bent.
– Mario…
– És ne akard megmondani nekem, hogy milyen az, mikor elszabadulnak az indulatok és az emberek lopnak és erőszakolnak. Én gyilkosok közt élek.
Diego bűntudatos képpel bámult rám. A rácsok, az imádságra kulcsolt kéz, mintha csak gyónni készülne. 
– Haragudhatsz rám és utálhatod a Rock Katonáit. De mielőtt tövig nyomnád az önmegsemmisítő gombot, kérlek jusson eszedbe, hogy a húgod is köztünk van. 
Felhorkantam.
– Ezt most vegyem fenyegetésnek?
Az érzelmek leolvadtak az arcomról, de nem azért, hogy Piras még inkább rettegjen tőlem. Csak azt akartam, hogy ne láthassa a félelmemet. Vera kint volt, abban a pokolban – bármi legyen is ott – és minden reményem egy olyan emberben volt, akit nincs egy hete, hogy képen töröltem.
– Figyelmeztetés. – Meg tudnék én feledkezni a testvéremről? – Csak ennyi – mondta, majd közelebb hajolt a rácshoz és engem is magához intett. Kelletlenül, de felé fordultam. Diego egy darab papírt csúsztatott be a rácsok közt.
– Mi ez? – Meglepődtem, de amilyen gyorsan csak tudtam elvettem tőle és a gatyámba rejtettem.
– Alessio Totti küldte neked. – Csodálkozva nyitottam szóra a számat, de az ügyvéd egy intéssel elhallgattatott. – Nem hajlandó személyesen találkozni veled és a múltkori akció után persze a barátaid sem jöhettek szóba.
Szó se róla, Daviék lelkiismeretesen intézték az ügyeimet. Talán Rico egy kicsit megint túlzásokba esett.
– Az a fegyver nem volt megtöltve – méltatlankodtam.
– De a fejéhez szorították – vágta rá Piras és egy dühös pillantással elhallgattatott. Az őrökre néztem. Ügyet sem vetettek ránk, csaknem megölte őket az unalom. – Ezért ezzel a darab papírral üzen neked – mondta hidegen. – Azoknak az embereknek a listája, akik szóba jöhető gyanúsítottak. Aláhúzta azokat, akiket a rendőrség is potenciális elkövetőként tart számon az ügyben. – A lista égette a zsebemet. Kik lehetnek azok? – A többi nevet csak az újságíró írta fel. – Hány embert gyanúsít még ártatlanul? 
– Mindet börtönbe is akarja juttatni? 
Dacosan pillantottam az ügyvédemre. 
– Ezek csak nevek – mondta Diego csendesen. – Téged sem ez hozott ide.

Alig tudtam kivárni, hogy visszaérjek a cellámba. Az izgatottságomat Matt is észrevette.

– Jó híreket hozott az ügyvéded?
Azt még nem tudomkomorodtam el.
– Lehet – rántottam vállat. Fölmásztam az emeletes ágy tetejére és előhúztam a zsebemből a lapot. Az első oldalt sűrűn írták és tömve volt a gyújtogatások – különösen a Santo-ügy – adataival. A szemem egyből a nevekre ugrott. 
Mattaia Breco
Luigi Marino
Ezio Rossi
A felsoroltak közül alig egy- kettőt ismertem. Persze voltak köztük külföldiek is.
Jerry Gray
Bozica Rezesova
Mindenkihez tartozott egy kis leírás. Volt, akikhez csak gyorsan ennyit firkantott:

Luigi Marino: A Phoenix lemezcég szomszédságában dolgozik. Szakmája: pék.

De voltak, akik egészen komoly hasábot vívtak ki maguknak.
Carlo Bianchi:  2010.februárjában szabadult a Catania megyei kórház idegosztályáról. Piromániára mutatott hajlamai miatt többször ült (2013. májustól júliusig, majd októbertől újévig), egyszer felgyújtotta a saját fürdőszobáját (2015. november) – a rendőrségnek nyilatkozottak alapján óvatlanságból. Eljárás nem indult ellene.

Helen Adams: amerikai énekesnő. Karrierje nem mutat különösebb sikereket. Szerződést kötött a Phoenix lemezkiadó vállalattal: 2011. augusztus 11. – Ezt a cég nem kívánja megújítani (lehetséges indíték). A gyanúsított az első tűz idején, az ország területén tartózkodott, egy itteni fellépésnek köszönhetően. Alibi: maga a koncert.
Ekkor megpillantottam valamit, amitől elment a kedvem az olvasgatástól. A nevet átsatírozták, de a leírásból nyomban magamra ismertem.

Mario Ricci: Huszonkét éves, Salla Portado-i lakos. Szülők: adat nem ismert. Egy testvére van: Vera Ricci (17). Munkahely: Cherubini Hangszerüzlet, feladatkör: eladó. Zenekara, az Outcasts (Rico Rosanti – ének, Cross Accoro – szólógitár, Davide Nesta  dob) helyi körökben nagy ismeretségnek örvend, kétségkívül népszerű és befolyásos a fiatalok körében. A Rock Katonái utcai banda alvezére, jelenleg börtönben ül. Indíték: maga a lázongó természete. Ismert eset: egy koncert alkalmával felgyújtotta a színpadot.

Hazugság. 
Több sort is erősen áthúzkodtak, a nevem mellé Davide girbegurba betűivel sietősen kanyarították: ÁRTATLAN!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése