2015. július 30., csütörtök

Prológus

Sziasztok! :)
Julcsi vagyok, ez már a második blogom, mégis már a 20. perce ülök e fölött a bejegyzés fölött és körözgetek az egérrel a közzététel gombja felett... Izgalom?! Meglehet... hiszen ki ne tartana mások véleményétől?
Főszereplőink nem nagyon fognak vele törődni... a történet egy kitalált világba fog titeket elrepíteni, ahol a "kitaszítottak" élnek... Nem fogadják el a zenei ízlésedet? Nem te vagy az első... a történetben a főszereplőkkel együtt nyugodtan kiélheted lázadó hajlamaidat... 


A történet KITALÁLT! A valósággal való egyezés a véletlen műve!

Prológus/ Intro
Road
„Roll over and die"
Független zenei hírlap

Salla Portado                                                                2016. április 17. péntek

Ismeretlen tettesek szombat hajnalban felgyújtották a helyi lemezcég recepcióját. A bent tartózkodó 26 éves fiút súlyos égési sérülésekkel szállították el a városi kórházba, más sebesültről nem tudunk. 




Antonio Damiani, a megyei rendőrség szóvivője kérésünkre elmondta, hogy az egységes hívószámon hajnali 3 óra 12 perckor riasztották a tűzoltók mellett a rendőrséget is. A helyszínre kiszálló tűzoltók eloltották a tüzet és kihozták az emeleten ragadt fiút. A rendőrség az előzetes vizsgálatok során megállapította, hogy a tűz szándékos gyújtogatás eredménye, melyet gyúlékony robbanószerrel hajtottak végre. Pár nappal a történtek után, végre sikerült elérnünk a kórházban fekvő Santo Gattusót, aki így nyilatkozott:
- Aznap éjjel sokáig maradtam a cégnél, dolgoztam egy új lemezen. Nem hiszem, hogy számítottak a jelenlétemre. Az emeleten tartózkodtam, mikor lentről üvegcsörömpölést hallottam. Elindultam, hogy megnézzem mi az, de mire a lépcsőfordulóhoz értem, az aula már lángokban állt. A tűz gyorsan terjedt a prospektusokról a plakátokra, így mire észbe kaptam, már szinte mindenhonnan égetett. Próbáltam túllépni a kezdetleges sokkon és felrohantam, bevágtam magam után az ajtót. Egyből tárcsáztam a segélyhívót és utána csak vártam. Borzalmas volt. Hallgattam, hogy a tűz odakint pusztított és vártam, hogy engem is elérjen. Hamarosan a füst ellepte az egész szobát, kinyitottam minden ablakot és vizes pokrócokat terítettem az ajtókeretre, ám egyik sem segített túlzottan helyzetemen. Az ablakban lógva vártam a segítséget. Az utána történtekre nem nagyon emlékszem. Tegnap már beszéltem a rendőrséggel, sajnos más információval nekik sem szolgálhattam, ez minden, amire emlékszem, de nem tartanám kizártnak, hogy az estének a generációs „háborúhoz” volt köze. Aki ezt a szakmát űzi, hamarosan már a konyhába is félve fog belépni… 


Deja Vu, avagy újabb zavargások
a punk/ rock szcénában 


Az 1950-es években megjelenő rock n’ roll stílusirányzat tornádóként söpört végig az egész világon, a nagyobb városok éjszakai klubjaitól kezdve a falusi kocsmákig egyszerűen mindenhol hallgatták játszották és… ellenezték. A fiatalok körében népszerűsült stílus a társadalmi feszültségek szüleménye, amelyek a második világháború utáni időszakot jellemezték. A zene a fiatalok első számú gőzkieresztőjévé vált, az új dallamvilág és szövegezés megadta nekik mindazt a szabadságot, amit a felnőtt társadalom megtagadott tőlük. A konzervatív gondolkodású oldalról egyedül a lemezcégek és a cégvezetők adták meg a kellő támogatást, akik meglátva az üzletet a lázadásban, lemezboltokba és hangszerüzletekbe fektettek. A legtöbbször tizenéves dalszerzők és zenészek kezdetekben garázs zenekarokként kezdték bontogatni szárnyaikat, majd különböző bárokban léphettek fel. A kalózadóként működő rock rádiók hamarosan legális utakra térhettek, a vezető lemezcégek követve a kereslet- kínálat törvényét, tulajdonképpen bármilyen zeneszámot lejátszottak. Ettől kezdve a tinédzserek diktálták a divatot – mind a gyorsan szerteágazó zenei stílus, mind pedig az öltözködés terén – és ezzel együtt a feltételeket is. 

A rock és követőinek üldöztetése az ’50-es évek közepén kezdődött. A külső feszültségek hatására a fiatalok egyre inkább eltávolodtak szüleiktől, a generációs háborúban pedig végső elhatárolódásként fiatal társaik pártjára álltak, szembehelyezkedve az idősebbek nézeteivel. A felnőtt társadalom ekkor indította meg hadjáratát a zeneipar ellen. A nagyobb városokban lemezcégeket, kiadóvállalatokat és – a punk körök bázisaként szolgáló – klubokat lehetetlenítettek el. Az ellenzéki hullám a médiát is hamar elérte, a rádióállomások repertoárjáról és a nyomtatott sajtóból sorra tűntek el a rock legkülönbözőbb ágazatai. A rock n’ roll médiája haldoklott, népszerűsége mégis nőtt, a számok magukért beszéltek, a zeneipar ekkor kezdte meg napjainkig tartó szárnyalását. Ezt látva a felnőttek drasztikus lépésre szánták el magukat: gyermekeiket a zene minden formájától eltiltották. 

Az ellentéteket csak az évtized végére sikerült eltüntetni, ám a béke csak látszólagos volt. Közel ötven év után a korábbi viszályok felszínre kerültek. Az újabb csatározások az újévvel érkeztek, noha kezdetekben a felnőttek számolva a következményekkel, támadásukat nem nyíltan a stílusirányzatra irányították, célkeresztbe a drogháborúk kerültek, ám nézeteik szerint a rock kultúra összefüggésbe hozható a társadalom romboló eszközeivel (lásd.: cigaretta, alkohol, drogok). Hónapokig csak forrongott a helyzet, a dolgok ritkán fajultak tettlegességig, noha több zenekar volt kénytelen lemondani koncertjét „véletlen” technikai hibák miatt, az utcákat pedig elborították a felnőtteket figurázó obszcén graffitik. Az internet különösen jó szolgálatot tett mindkét oldal eszméinek terjedéséhez. A fiatalok támogatottsága ismételten magasabb, de a felnőttek befolyásossága most sem figyelmen kívül hagyható. A zenéért folytatott háború kirobbanását Amerika nyugati partjaira várták, különösen a legendás Los Angelesben és a punkok szülőföldjeként emlegetett Seattle-ben volt feszült a helyzet, ám a végső csepp a pohárban az egy hete történt Santo- ügyként ismertté vált gyújtogatás volt. A fiatalok szó szerint fellázadtak és az események központjába Salla Portado került. Fiatalok ezrei látogatnak a városba és több híres zenész is tiszteletét teszi a közeljövőben. Zenészek és rajongók együtt ülnek a parton, az utcákon és bárokban. A város maga lett a zene! Csak kérdés… meddig tart még a néma tiltakozás? 

Mi lesz a válasz a gyújtogatásra? Szemet szemért, fogat fogért? 

„A rock is, mint minden más stílusirányzat, ezrek önkifejező módszere… történetesen a tinédzsereké!” 

Ki tudja, minek leszünk most a tanúi? Következzék a generációk közti háború! 

Alessio Totti 

2 megjegyzés:

  1. Szia.
    Csak àmulni tudok. Jòmagam is szeretem a rockot, volt időszakom mikor punk/rocker stìlus irànyzatra hajlottam, de ezt így megfolmazva mèg nem igazàn làttam. Egyedi, kàpràzatos ès egyszerűen csak wow. Alig vàrom, hogy megtudjam, hogyan bontogatod ezt a törtènetet teljes kifejlettè. Sok sikert tovàbbra is!

    Hama XX

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a biztatást, különös öröm hasonló stílusú emberekkel találkozni (mostanában egyre nehezebb). A szálak sokszor szertefutók, de remélem kitartasz a történet mellett és tetszeni fog! Arrivederci: Julcsi

      Törlés